A MEGVÁLTÁS ÜNNEPÉRE
Én Vagyok a Mindenség Ura, és Királya,
Ki Szeretetével a Földet is áthatja!
Életet Én adtam mindennek e kerek világon,
S értelmét is a Létnek, mely sajátotok.
Gondoljatok bármit, az mind Tőlem származó,
Tőlem van, hogy áldott és teremtő a szó!
Miért gondolod ember, hogy teremthetsz nélkülem?
Hol van az alázat, mi tiszta gyümölcsöt terem?
Tiszta gyümölcsöt, mely boldogságot hozó,
Melyben a szeretet csak adakozó?
Mikor veszed észre, hogy honnan van a tudás?
Az értelem, mit naponta használsz?
Mikor térdelsz le, hogy: „Uram! Szeretném,
Ha áldásoddal, s Veled Együtt tehetném…”?!
Mikor jössz végre rá, hogy világodban becsapva vagy,
Hogy hamis az értelem, mely éltedből Engem kihagy?!
Meddig kell még elviselnem mindazt, mi benned él,
Mikor szeretni, s nem gyűlölni teremtettél?
Mikor veszed észre, hogy „önnön hatalmadtól”,
mi hazugul felkorbácsoltatott,
úgy érzed: Elvesztél, hisz a szíved már kihagyott?!
Nézz magadba ember!
Mikor érezted azt, hogy szeretsz, és hogy adsz,
Hogy nem számít semmi, hogy nem érdekes, hogy mennyit és mit kapsz?!
Jönnek a jelek! Prófétikusak:
Édesanyám könnyet, s sebeim vért hullatnak!
Valódi a könny, s valódi a vér, mi a kőszoborból folyik,
A kövek is könnyezik, ahogy Megváltód benned kínoztatik!
Már a kő mutatja azt, mi benned zajlik,
S te még mindig nem látod, hogy ki az, ki téged naponta irányít?!
Miből van a szíved, mivé tetted magad?
Mivé tetted ember magad, ha tudod, hogy SZABAD az AKARAT?!
Akaratod szabad, s teremtesz vele, de MIT?
Életet, vagy csak olyat, mely másoktól eltaszít?
Szeretetet adsz és kapsz, hisz életed csupa őszinte öröm,
Vagy vonszolod életed, s ismeretlen szó nálad a „Köszönöm”?
Gyengéden neveled, vagy durván szidod gyermeked,
Kit élettel Én láttam el, s csak kölcsön adtam neked?
Hogy vagy te teremtő, te büszke, „nagy ember”?
Mi az, mit élettel telten, vagy élővé teszel?
Összetört testem nem kősírban, hanem tebenned pihen,
Feltámadok-e benned a Húsvéti ünnepen???
Mert tudd meg ember, hogy szavam most hozzád, csakis hozzád szól,
Ki most csendben, magadban olvasol!
Nézz bele szívedbe, mit tettél te eddig?
Hol van a tett, mely mindenkor üdvözít?
Nézz vissza éltedre, mi az, mi számít, mi örömmel tölt el,
S nem csak bánatot hoz, vagy a széptől eltávolít?
Mit tettél eddig, számold csak össze bátran!
Légy erős ebben is, ne csak erőszakban!
Ismerd el, s fel, hogy hová juttattad magad,
Milyen volt benne a „vezérlő gondolat”?
Ideje, hogy visszanézz, először magad,
mielőtt döntésem az életből kiragad!
Mert könnyeznek a szobrok, s sebemből vér folyik!
Ez az a jel, mi az embernek figyelmeztetőül most megadatik!
Ne akard elkenni, sem megmagyarázni, mert nem lehet!
Istened szól, imára kulcsold hát két kezed!
Nézz magadba mélyen, s aztán csak tedd,
Tedd a SZERETETET, hogy megmentsd az életed!
Mert az ÉLET az Nálam, Országomban élő,
Lent a Földön csupán csak „LÉTEZŐ”!
Én adtam életet, azért, hogy TEHESS!
Ne vesztegesd el az értékes perceket!
Húsvét ünnepén a FÖLD MEGÁLDATIK,
S KEGYELMEM MINDEN ÉLŐT ELBORÍT!
Ebből a FÉNYBŐL mindenki vehet!
De venni csak az tud, ki szívéből szeret!
Kinek nem csak szája mondja: „Uram, Uram, teszem!”
Hanem benne lobog Áldott Szeretetem!
Ki érettem tesz, bátran, s cselekvőn,
Ki Velem, s Bennem él szeretet-létezőn!
Kinek szája csendes, ha mások hibájáról van szó,
De ha szól, szava emelő, s bátorító!
Teremtő Szívem nem vágyik másra, csak hogy Édesanyám s ÉN,
Átölelhessünk téged a MEGVÁLTÁS ünnepén!
Jöjj Velem Gyermekem! Legyünk innét EGYEK, s tegyük EGYÜTT ami szép,
Lépjük át Együtt az ÚJ VILÁG KÜSZÖBÉT!
2007.04.11. M.G.Mária
