ELFOGADÁS
Szeretlek Kisvirág, örüljél hát nagyon!
Az élet nehezékét mostmár könnyítve adom.
Megvívtál csatákat érzékeny szíveddel,
Szándékod számított! – Tőlem ezt fogadd el!
Az eredmény kétesélyes, nem tőled függ csupán,
A Fény néha megbicsaklik a másik akaratán.
Engedd el, mi fáj, hosszú még az út.
Ha görbén is, majd egyszer a másik is befut!
Lényed hatása jó mag volt, ne féltsd azt,
Az élet eltart még, sokáig kihat.
Te pedig élj, szabadon szárnyalj Madaram,
Örömödben látom, s szemlélem Önmagam!
Ó, édes Istenem! Add, hogy én is adjak!
Hálámat, s örömöm, hogy megtaláltalak.
Köszönöm az életet, mit nekem szántál,
S ha észre sem vettem, Te akkor is csak adtál!
Magad vagy a mágnes e sötét földi éjben,
Odavonzod szívem, hogy csak Érted égjen.
Köszönöm, hogy hívsz, s hogy oly erővel húzol,
Hogy vonzásod által sok lélek megmozdul.
Köszönöm a Fényt, mit szememnek adtál,
S hogy nehézségeimben mindig megtartottál.
Köszönöm a mosolyt, amit ajkamra helyeztél,
S ha gyakran fájt is, tudom, hogy szerettél!
Áldj meg most Istenem, hogy Kegyelmeden át,
Szeretetet nyújtsak, az Élet Italát!
2005. 02. 20. M.G.M.
